A fehérek "természetesen" bosszút álltak a június 1-én történtekért.
Augusztus 18-án tíz embert akasztottak fel Tamásiban, közöttük Molnár György direktóriumi elnököt, Gyenis Antal forradalmi törvényszék elnököt. Utóbbi személye az amúgy is szimbólumokkal terhelt történelmünkben is jól példázza a tragédiából tragédiába vezető utat: öt évvel azelőtt az ő lányát vette feleségül egy akkor még teljesen ismeretlen református lelkész, Tildy Zoltán. A később a szocializmust elismerő Tildy hihetőleg nem gondolt arra, hogy 1919 júniusában is már azokat gyilkolták, akikért állítólag az ő rendszere dolgozott.
A Duna-Tisza közi ellenforradalom története több okból több bejegyzést is megér majd, hiszen szinte szabályos polgárháborús helyzet állt elő. Kalocsán forrt a levegő, a vörösőrök és a
lakosság között lövöldözés alakul ki júniusban,
Schwarz Mór kereskedőt június 23-án gyilkolják meg a dunapataji úton.
Vélhetően
Szabó József vörösőr lelövése indíthatta meg a tűztengert.
Kalocsáról jelentik: Több rendbeli gyilkosság vádja alatt letartóztatták és a kalocsai ügyészség fogházába kísérték Sós István szentmártonkátai születésű terroristát. Sós mint terrorlegény szerepelt a rémuralom idején s a keceli ellenforradalom alkalmával lelőtte
Vajay László káplánt
, Árvay András földmivest és Vén András öregcsertői gazdát
A 28 éves pap mellett
Orcsik István, Lajkó András, Palásti Mihály, Halász József, Sajdik György, Ónodi Imre,
Salacz Gergely,
Borbélyi János,
Lajkó József földmíveseket és még sok sok más földművest gyilkolt le a Tanácsköztársaság, a munkások és a parasztok állama.
Vermes Gyula esete valószínűleg a naiv jólelkű emberről szól. A halálozás pontos körülményei nem tisztázottak, de mindegyik korabeli tudósítás erőszakos halálról szól. Hogy valóban vörösök, vagy szerbek lehettek, abból a szempontból mindegy, hogy a két áldozat életét semmi nem adhatta vissza.
Így írt a Dunántúl:
Vermes és Hollóssy Jtemelése Pécs, október 2. (A Dunántúl tudósítójától.) Egy héttel ezelőtt a demarkációs vonalon túl egy erdőben két egymás melleit fekvő holttestre akadtak. Két jóbarát volt, akiket együtt avatott vértanúvá a vörösök golyója. Vermes Gyula pécsi származású papot, a keresztény szociálista párt budapesti főtitkárát és Hollóssy Ádám hírlapírót sikerült bennük felismerni, akikről julius 12. óta senki sem tudott semmit. A demarkációs vonal kőzelében támadhattak rájuk a vőrös katonák, akik lemészárolták és kirabolták őket. A holttestek temetetlenül maradtak az erdőben és csak hosszú idő múlva akadtak rájuk a környéken lakók. A holttesteken csak ruhafoszlányok és a kiszáradt csontok jelezték az egykori embert. Vermes zsebében megtalálták az atyjának, Vanicsek József nyugalmazott postafőtisztnek Budapesten nemrég bekövetkezett haláláról szóló gyászjelentését s ennek az alapján ismerték fel.
Kutsera Ferenc szentendrei plébános esete sem deríthető fel már történészi igényeséggel elvárható bizonyossággal, a korabeli tudósítások csak abban egyeznek meg, hogy meggyilkolása után holtteste napokon át feküdt temetetlenül az 1919-es őrült időszak nyári forróságában.
